CSONTVÁRY

Ötletpályázat

14. sz. pályamű (533161)

A pályamű a rendkívüli helyszínválasztásával és a tervezett épület egyszerűségével tűnik ki. A felhagyott külszíni fejtés peremére helyezett neutrális kubus új értelmet ad a roncsolt tájnak, rendkívül közel kerülve Csontváry univerzális léptékű gondolkodásának megjelenítéséhez. Nem leíró módon kívánja a festő szellemét megidézni, hanem az életmű szemléletéhez méltó léptékű, monumentális helyet választ. A "talált tárgyként" újraértelmezett ember alkotta tájseb "land-art-á” „nemesül", mintha a természet és a szorgalmas bányászember által közösen teremtett drámai erejű táj csak azért jött volna létre, hogy a világban kevéssé ismert festőnk műveinek méltó otthona, zarándokhelye lehessen.

Az egyszerű geometrikus épület karakteres ellenpontja a terepplasztikának, ugyanakkor a belső nagyvonalú térrendszerével jól szolgálja ki a múzeum térigényét is. Nincs közvetlen utalás, analóg ingerkeltés, de a városból kivezető "zarándokút" végén, a kietlen, fenséges tájban elhelyezett épületben lévő műalkotások által, más szinten, mindez újra, most már absztrakt módon átélhető. Az életmű megismeréséhez nehezebb utat kínál, de a nagyobb katarzis ígéretével!

A pályázat érett, komplex megoldást adott a pályázati kiírásban megfogalmazott kérdések összességére. Nem részigazságokat fogalmaz meg, hanem a teljesség igényével lép fel. A pályázat kifejezett érdeme, hogy mindent alárendel a megidézni kívánt szellem nagyságához méltó bemutatásnak, nem mérlegel közízlést, elfogadást, vagy elutasítást, miként szeretett festőnk sem. Kis túlzással, az épület mindaddig aktuális marad, ameddig a Csontváry-életmű.

A Bíráló Bizottság, tekintettel a pályázatban választott egyedülálló helyszín-épület-műalkotás kapcsolatra a pályaművet megosztott második díjban részesíti.